Jézus születése

¹Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.

²Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.

³El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

⁴Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.

⁶Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,

⁷és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

⁹Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.

¹¹Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

¹²Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«

¹³Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

¹⁴»Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

¹⁵És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.«

¹⁶Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.

¹⁷Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak.

¹⁸És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.

¹⁹Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

²⁰A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

Simeon és Anna tanúsága Jézusról

²¹Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«,^{(Kiv 13,2.12)}

²⁴és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«.^{(Lev 12,8)}

²⁵Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.

²⁷Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,

²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,

³⁰mert látták szemeim
üdvösségedet,^{(Iz 40,5)}

³¹melyet minden nép
színe előtt készítettél,^{(Iz 52,10)}

³²világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek«.^{(Iz 42,6; 49,6; Iz 46,13)}

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.

³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak

³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

³⁶Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;

³⁷nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.

³⁸Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.

⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

A tizenkét éves Jézus a templomban

⁴¹A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.

⁴²Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

⁴³Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.

⁴⁴Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁴⁶És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.

⁴⁷Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.

⁴⁸Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.«

⁴⁹Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?«

⁵⁰De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

⁵¹Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.

⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.
^{(1 Sám 2,26)}

⁵³

Jézus születése

⁵⁴Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.

⁵⁵El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

⁵⁶Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵⁷hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.

⁵⁸Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,

⁵⁹és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

⁶⁰Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

⁶¹Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.

⁶²Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.

⁶³Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

⁶⁴Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«

⁶⁵Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

⁶⁶»Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

⁶⁷És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.«

⁶⁸Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.

⁶⁹Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak.

⁷⁰És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.

⁷¹Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

⁷²A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

⁷³

Simeon és Anna tanúsága Jézusról

⁷⁴Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

⁷⁵amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«,

⁷⁶és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«.

⁷⁷Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

⁷⁸A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.

⁷⁹Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,

⁸⁰karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

⁸¹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,

⁸²mert látták szemeim üdvösségedet,

⁸³melyet minden nép színe előtt készítettél,

⁸⁴világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

⁸⁵Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.

⁸⁶Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak

⁸⁷– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

⁸⁸Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;

⁸⁹nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.

⁹⁰Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

⁹¹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.

⁹²A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

⁹³

A tizenkét éves Jézus a templomban

⁹⁴Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

⁹⁵Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.

⁹⁶Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

⁹⁷Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁹⁸És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.

⁹⁹Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.

¹⁰⁰Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.«

¹⁰¹Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?«

¹⁰²De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

¹⁰³Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.

¹⁰⁴Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.