¹Abdiás látomása.

²Ezt mondja az Úr Isten Edomról:
tudtunkra adta az Úr,
követet küldött a nemzetekhez:
»Keljetek fel, és szálljunk hadba ellene!«

³»Íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
megvetésre méltó vagy te nagyon.

⁴Szíved kevélysége felfuvalkodottá tett téged,
aki a sziklák hasadékai között laksz,
aki a magasba helyezted lakóhelyedet,
aki szívedben mondod:
‘Ki ránt le engem a földre?’

⁵De ha oly magasra emelkedsz is, mint a sas,
és ha a csillagok közé helyezed is fészkedet:
onnan is lerántalak téged!«
– mondja az Úr.

⁶Ha tolvajok törnének be hozzád,
avagy éjszaka rablók,
hogy elhallgattál volna!
Nemde csak annyit lopnának,
amennyire szükségük van?
Ha szüretelők mennének be hozzád,
nemde hagynának rajtad legalább böngészni valót?

⁷Ámde mennyire átkutatják majd Ézsaut,
mennyire felkutatják rejtekhelyeit!

⁸A határig űznek majd téged,
valamennyi szövetségesed kijátszik téged;
föléd kerekednek jóbarátaid,
s akik együtt ettek veled,
tőrt vetnek ellened.
Nem lesz okosság benne!

⁹»Nemde azon a napon
– mondja az Úr –,
elvesztem a bölcseket Edomból, s a bölcsességet Ézsau hegyéről?

¹⁰És megijednek majd hőseid, Temán,
úgyhogy mindenki elvész Ézsau hegyéről.

¹¹Az öldöklés miatt
s a testvéred, Jákob ellen elkövetett gonoszság miatt
elborít téged a szégyen,
és elpusztulsz mindörökre,

¹²mivel szemben álltál vele azon a napon,
amikor idegenek fogságba ejtették hadseregét,
és külföldiek hatoltak be kapuin,
és Jeruzsálem fölött sorsot vetettek;
te is olyan voltál, mint egy közülük!«

¹³Ám ne nézd megvetően testvéred napját,
azt a napot, amelyen elhurcolták;
ne örvendj Júda fiain vesztük napján,
és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján!

¹⁴Ne hatolj be népem kapuján
romlása napján;
ne nézd te is megvetéssel szerencsétlenségét
pusztulása napján;
és ne nyúlj javaihoz
pusztulása napján.

¹⁵Ne állj az utakra,
hogy megöld a menekülőket,
és ne zárd körül megmaradottjait
a szorongatás napján!

¹⁶Mert közel van az Úr napja
valamennyi nemzet ellen!
Amit te cselekedtél,
az történik majd veled is:
tetteidet visszafordítja fejedre.

¹⁷Mert amint ti ittatok az én szent hegyemen,
úgy isznak majd az összes nemzetek mindvégig;
isznak majd fulladásig,
és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna.

¹⁸De Sion hegyére szabadulás jön,
és szent lesz az;
és Jákob háza visszaszerzi jussát.

¹⁹És Jákob háza tűz lesz,
és József háza láng,
Ézsau háza pedig tarló;
és felgyújtják és megemésztik őket,
és Ézsau házának nem lesz maradéka
– mert az Úr szólt.

²⁰Birtokba veszik a déli vidéket,
Ézsau hegyét,
az alföldet és a filiszteusok földjét,
és elfoglalják Efraim földjét és Szamaria földjét,
és Benjamin elfoglalja Gileádot.

²¹És Izrael fiainak ez az elhurcolt serege
elfoglalja a kánaániak minden helyét egészen Száreftáig;
és Jeruzsálemnek elhurcoltjai, akik Szefárádban vannak,
elfoglalják a Délvidék városait.

²²És szabadítók mennek fel Sion hegyére,
hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegyén;
s az Úré lesz a királyi hatalom.