Illés és Ahaszja

1Ácháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.

2Ahaszja pedig átesett Szamariában levő felső termének korlátján, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: »Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?«

3Így szólt ekkor az Úr angyala a tisbei Illéshez: »Kelj fel, menj Szamaria királyának követei elé, és mondd nekik: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Beelzebubot, Akkaron istenét mentek megkérdezni?

4Ezért ezt üzeni az Úr: Az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz!« – Illés elment,

5azután a követek visszatértek Ahaszjához. A király megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek vissza?«

6Azok azt felelték neki: »Elénk jött egy ember, és azt mondta nekünk: ‘Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok neki: Ezt üzeni az Úr: Talán azért küldesz Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez válaszért, mert nincs Isten Izraelben? Ezért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.’«

7Erre ő megkérdezte őket: »Milyen formájú és öltözetű az az ember, aki elétek jött, és ezeket a szavakat mondta?«

8Azok ezt felelték: »Egy ember szőrpalástban és a derekán bőrövvel.« A király erre így szólt: »A tisbei Illés az!«

9Elküldött tehát hozzá egy ötvenes hadnagyot, ötven alattvalójával együtt. Az felment hozzá – ő éppen a hegy tetején üldögélt –, és azt mondta neki: »Isten embere! A király azt parancsolta, hogy jöjj le.«

10Illés azt felelte az ötvenes hadnagynak: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt a vele levő ötven emberrel együtt.

11Erre ismét elküldött a király egy másik ötvenes hadnagyot, és vele ötven embert. Ez így szólt hozzá: »Isten embere: ezt üzeni a király: ‘Siess, jöjj le!’«

12Illés azt válaszolta: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.

13Erre ismét elküldött egy harmadik ötvenes hadnagyot, ötven emberével együtt. Amikor az odaért, térdet hajtott Illés előtt, könyörgött neki, és azt mondta: »Isten embere, gondolj életemre és velem levő szolgáid életére!

14Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot és azt az ötven-ötven embert, aki velük volt; most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!«

15Így szólt erre az Úr angyala Illéshez: »Menj le vele, ne félj!« Felkelt tehát, lement vele a királyhoz,

16és így szólt hozzá: »Ezt üzeni az Úr: Mivel Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez küldtél követeket válaszért, mintha Izraelben nem volna Isten, akitől feleletet kérhetnél, azért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.«

17Meg is halt, az Úr szava szerint, amelyet Illés mondott. Mivel fia nem volt, a testvére, Jórám lett a király helyette, Jórámnak, Jozafát fiának, Júda királyának második esztendejében.

18Ahaszja egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, ugye, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?