BEVEZETÉS: 1,1-9

Címzés és köszöntés

¹Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,

²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik bárhol, náluk vagy nálunk segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.

³Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás

⁴Szüntelenül hálát adok értetek az én Istenemnek azért az isteni kegyelemért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban.

⁵Benne igen gazdagok lettetek minden igében és minden ismeretben.

⁶ Mert a Krisztus melletti tanúságtétel megerősödött köztetek,

⁷ így semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, míg a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok.

⁸ Ő megerősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.

⁹ Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

PÁRTOSKODÁS A KÖZÖSSÉGBEN: 1,10-4,21

Intés az egységre

¹⁰Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, hogy mindnyájan egyféleképpen beszéljetek, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban.

¹¹Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé háza népétől, hogy viszálykodások vannak köztetek.

¹²Arra gondolok, hogy mindegyikőtök így beszél: „Én Pálé vagyok”, „Én Apollóé”, „Én Kéfásé”, „Én pedig Krisztusé”.

¹³Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve?

¹⁴Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,

¹⁵nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve.

¹⁶Még Sztefanász háza népét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna.

¹⁷Krisztus nem keresztelni küldött engem, hanem azért, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

A kereszt örömhíre

¹⁸Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje.

¹⁹Mert írva van: „Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem.”

²⁰Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét?

²¹Mivel ugyanis a világ Isten bölcsessége révén nem ismerte meg bölcsességgel az Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket.

²²Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek,

²³mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak pedig oktalanság;

²⁴maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.

²⁵Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.

²⁶Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok köztetek a bölcs az emberek megítélése szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő.

²⁷Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket. Ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.

²⁸Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy megsemmisítse azt, ami valami,

²⁹hogy egy ember se dicsekedhessen Isten színe előtt.

³⁰Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett,

³¹hogy amint meg van írva:

„Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”