Pál, az isteni bölcsesség hirdetője

¹Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem fölényes beszéddel vagy bölcsességgel érkeztem, hogy hirdessem nektek Isten titkát.

²Mert nem akartam másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.

³Én is erőtlenül, nagy félelemmel és remegve voltam nálatok.

⁴Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából,

⁵hogy hitetek alapja ne emberek bölcsessége, hanem Isten ereje legyen.

⁶A tökéletesek között mi is bölcsességet hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét,

⁷hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre.

⁸Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.

⁹Hanem, ahogyan megírták: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt.”

¹⁰Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is.

¹¹Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

¹²Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.

¹³Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve.

¹⁴Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni.

¹⁵A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg.

¹⁶Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt?

Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.