Az evangélium hirdetőinek feladata

1Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban.

2Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,

3mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon?

4Amikor ugyanis azt mondja az egyik: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig: »Én Apollóé«, vajon nem vagytok-e emberiek?

5Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik.

6Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.

7Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.

8Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.

9Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

10Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá.

11Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat.

12Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít,

13mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája.

14Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer.

15Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

16Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?

17Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.

18Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen.

19Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis:
»Megfogja a bölcseket ravaszságukban«.
(Jób 5,13)

20Továbbá:
»Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól,
hogy hiábavalók«
.
(Zsolt 94,11)

21Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek,

22akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek,

23ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.