SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE

DÁVID KIRÁLY: 1,1-9,13

Saul halála. Dávid gyászdala

¹Miután Saul meghalt, Dávid pedig az amalekiták megverése után visszatért, és már két napot Szikelegben töltött, történt, hogy

²a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult.

³Dávid megkérdezte tőle: »Honnan jössz?« Az ember azt felelte: »Izrael táborából menekültem.«

⁴Dávid tovább kérdezte: »Mi történt hát? Mondd el nekem!« Az ember azt válaszolta: »Megfutamodott a nép a harcban, és sokan elestek és meghaltak a népből, sőt maga Saul és Jonatán, a fia is meghalt!«

⁵Dávid erre ismét megkérdezte az ifjút, aki ezt a hírt hozta neki: »Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonatán, a fia?«

⁶Az ifjú, aki a hírt hozta neki, azt felelte: »Gilboa hegyére tévedtem, amikor Saul a dárdájára támaszkodva állt, s a harci szekerek és a lovasok már közeledtek hozzá.

⁷Ekkor hátrafordult, meglátott és odahívott. Amikor azt feleltem neki: Itt vagyok,

⁸megkérdezte tőlem: ‘Ki vagy te?’ Azt mondtam neki: Amalekita vagyok.

⁹Erre ő így szólt hozzám: ‘Állj fölém, és ölj meg, mert nagyon szenvedek, de életerőm még teljesen bennem van.’

¹⁰Föléje is álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem éli túl a bukását. Aztán levettem a koronát a fejéről, az aranykarikát a karjáról, és elhoztam ide, hozzád, uramhoz.«

¹¹Erre Dávid, és mindazok az emberek, akik vele voltak, megragadták és megszaggatták ruháikat.

¹²Napestig jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek Saul és a fia, Jonatán, valamint az Úr népe és Izrael háza miatt, hogy a kard által elestek.

¹³Dávid ezután megkérdezte az ifjútól, aki a hírt hozta neki: »Honnan való vagy?« Az ezt felelte: »Egy jövevény amalekita embernek vagyok a fia.«

¹⁴Dávid erre így szólt: »Hát nem féltél kinyújtani kezedet, hogy megöld az Úr felkentjét?«

¹⁵Azzal Dávid odahívta egyik legényét, és azt mondta: »Gyere, támadj rá!« Az halálra is sújtotta.

¹⁶Azután így szólt Dávid: »A te fejedet terhelje a véred, hiszen saját szád vallott ellened, amikor azt mondtad: ‘Én öltem meg az Úr felkentjét.’«

¹⁷Akkor Dávid rázendített Saul és Jonatán, a fia miatt erre a gyászdalra,

¹⁸és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az Íjászdalra, amint meg van írva az Igazak könyvében. Így szólt:
»Emlékezzél meg Izrael azokról,
akik meghaltak halmaidon sebükben.

¹⁹Izrael, megölték a dicsőket hegyeiden!
Miként estek el a hősök!

²⁰Ne hirdessétek Gátban,
ne hirdessétek Askalon utcáin,
hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai,
ne ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai.

²¹Gilboa hegyei! Se harmat, se eső ne hulljon rátok,
ne hozzanak rajtatok zsengéket a földek,
mert ott érte gyalázat a hősök pajzsát,
Saul pajzsát, mintha fel sem kenték volna olajjal.

²²Megöltek vére nélkül,
hősök zsírja nélkül,
Jonatán íja sohasem tért vissza,
Saul kardja sem jött vissza eredménytelenül.

²³Saul és Jonatán, akik életükben
úgy szerették, becsülték egymást,
holtukban sem váltak el egymástól.
Sasoknál gyorsabbak,
oroszlánoknál vitézebbek voltak!

²⁴Izrael lányai, sirassátok Sault,
aki bíborral titeket gyönyörűn ruházott
és ruhátokra arany ékszereket rakott.

²⁵Mint estek el a hősök a harcban!
Jonatánt megölték halmaidon!

²⁶Fájlallak, testvérem, Jonatán,
oly kedves voltál nekem,
szeretetem nagyobb volt irántad,
mint szerelmem feleségeim iránt.
Mint az anya szereti egyetlen fiát,
úgy szerettelek én téged.

²⁷Mint estek el a hősök,
és vesztek el a harci fegyverek!«