JOEL JÖVENDÖLÉSE

Felirat: 1,1

1Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.

A nép bűnbánata: 1,2-2,27

2Halljátok ezt, vének,
és fogadjátok be fületekbe mindnyájan,
akik az országban laktok!
Történt-e ilyesmi napjaitokban,
avagy atyáitok napjaiban?

3Erről beszéljetek fiaitoknak,
fiaitok az ő fiaiknak,
és azok fiai a következő nemzedéknek!

4Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska,
amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár,
s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!

5Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok,
jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok,
mert elragadták szátoktól.

6Felvonult ugyanis földemre egy nép:
erős és megszámlálhatatlan,
foga olyan volt, mint az oroszlán foga,
zápfoga, mint a nőstény oroszláné.

7Szőlőmet pusztasággá tette,
fügefámat lehántotta,
meztelenné változtatta, szerteszórta,
fehérekké lettek ágai.

8Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz
ifjúkori jegyese fölött!

9Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat
az Úr házából;
gyászolnak a papok,
az Úr szolgái.

10Pusztává lett a mező,
gyászol a termőföld,
mert elpusztult a gabona,
odalett a bor,
elapadt az olaj.

11Szomorkodnak a szántóvetők,
jajgatnak a szőlőművesek
a gabona és az árpa miatt,
mert elveszett a szántóföld termése.

12Odalett a szőlőtő,
elhervadt a fügefa;
gránátalma-, pálma- és almafa
s a mező minden fája kiszáradt.
Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!

13Öltsetek gyászt és sírjatok, papok;
jajgassatok, oltárnak szolgái;
menjetek be, virrasszatok szőrruhában,
én Istenemnek szolgái;
mert veszendőbe ment Istenetek házából
az áldozat és az italáldozat.

14Hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,
gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket,
az ország összes lakóit,
és kiáltsatok az Úrhoz:

15»Jaj, jaj, jaj! Az a nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

16Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem,
az öröm és a vidámság Istenünk házából?«

17Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt,
összeomolhatnak a csűrök,
összedőlhetnek a magtárak,
hisz odalett a gabona!

18Miért nyög az állat,
bőg a marhacsorda?
Mert nincs legelőjük;
sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.

19Hozzád kiáltok, Uram,
mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit,
láng perzselte fel a vidék minden fáját.

20De a mező állatai is rád tekintenek,
(mint az esőt szomjazó föld;)
hisz elapadtak a vizek forrásai,
és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!