Az Úr napja

¹Fújjátok meg a harsonát Sionban,
fújjatok riadót szent hegyemen,
rendüljön meg az ország minden lakója,
mert jön az Úr napja;
mert közel van!

²Jön a sötétség és a homály napja,
a felhő és a vihar napja,
mint a hegyekre boruló szürkület,
jön egy nagyszámú és erős nép.
Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva,
s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

³Színe előtt tűz emészt,
és utána láng perzsel.
Mint a gyönyörűség kertje,
olyan a föld előtte,
és kietlen pusztaság utána;
senki sem menekülhet meg előle.

⁴Alakjuk olyan, mint a lovak alakja,
s úgy száguldanak, mint a lovasok.

⁵Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása
a hegyek tetején,
mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése.
Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:

⁶színe előtt gyötrelem fogja el a népeket,
minden arc magába gyűjti pírját.

⁷Úgy száguldanak, mint a hősök,
megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak;
mindegyik a maga útján halad,
nem térnek le útjukról.

⁸Egyik sem akadályozza a másikat,
mindegyik a maga ösvényén halad;
még a fegyvereken is keresztültörnek,
nincs akadály előttük.

⁹Betörnek a városba,
felfutnak a falra,
felmásznak a házakba,
és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.

¹⁰Színe előtt megremeg a föld,
megmozdulnak az egek;
nap és hold elsötétedik,
s a csillagok visszatartják fényüket;

¹¹s az Úr hallatja mennydörgését
az ő seregének színe előtt;
mert igen nagy az ő tábora,
s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják.
Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes;
ki viselheti el?

Felhívás bűnbánatra

¹²»Nos tehát – mondja az Úr –,
térjetek hozzám teljes szívetekből,
böjttel, sírással és jajgatással.

¹³Szaggassátok meg szíveteket,
nem pedig ruhátokat,
és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
mert jóságos ő és irgalmas,
türelmes és nagyirgalmú,
és szánakozik a bajok felett.«

¹⁴Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt,
s áldást hagy hátra maga után,
étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?

¹⁵Fújjátok meg a harsonát Sionban,
hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,

¹⁶gyűjtsétek össze a népet,
szenteljétek meg a gyülekezetet,
hívjátok egybe a véneket,
gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket;
jöjjön ki hálószobájából a vőlegény,
és nászházából a menyasszony.

¹⁷Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok,
az Úr szolgái, és mondják:
»Könyörülj, Uram, könyörülj népeden;
ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet,
és uralkodjanak rajta a nemzetek!«
Miért mondanák a népek között:
»Hol van az ő Istenük?«

Isten elfogadja a bűnbánatot

¹⁸Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt,
és megkegyelmezett népének.

¹⁹És így felelt az Úr népének:
»Íme, én küldök nektek
gabonát, bort és olajat,
úgyhogy jóllakhattok velük,
és nem teszlek ki többé titeket
a nemzetek gyalázkodásának.

²⁰És eltávolítom tőletek az északi ellenséget,
és járatlan és puszta földre űzöm őt;
előőrsét a keleti tengerbe,
utóvédjét a nyugati tengerbe vetem,
és felszáll büdössége,
felszáll rothadásának bűze,
mert kevélyen cselekedett.

²¹Ne félj, ország!
Ujjongj és örvendj,
mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!

²²Ne féljetek, ti állatai a földnek,
mert sarjadnak immár a puszta legelői!
A fa megtermi gyümölcsét,
a fügefa s a szőlő megadja termését.

²³Sion fiai, ti is ujjongjatok,
és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben,
mert megadta nektek az igazság esőjét,
és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.

²⁴És megtelnek a szérűk gabonával,
és árad a sajtókból a bor meg az olaj.

²⁵És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért,
amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó,
az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.

²⁶Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat,
és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét,
aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek;
és népem soha többé meg nem szégyenül.

²⁷Akkor majd megtudjátok,
hogy én Izrael közepette vagyok,
és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más,
és népem soha többé meg nem szégyenül.«

²⁸

Jób súlyosan megbetegszik

²⁹az Úr pedig megkérdezte a sátánt: »Honnan jössz?« Az ezt válaszolta: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«

³⁰És mondta az Úr a sátánnak: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! Mindezideig ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!«

³¹A sátán pedig ezt válaszolta neki: »Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van;

³²bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.«

³³Az Úr erre azt mondta a sátánnak: »Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!«

³⁴Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig.

³⁵Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit.

³⁶A felesége megkérdezte: »Mégis megmaradsz jámborságodban? Áldd az Istent és halj meg!«

³⁷Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával. Ő erre azt felelte neki: »Balga nő módjára beszélsz! Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk?«

³⁸

VITABESZÉDEK: 2,11-31,40

A három barát látogatása

³⁹Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé.

⁴⁰Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.