Az eljövendő üdvösség: 3,1-4,21

A Lélek kiáradása

¹Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre,
és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok;
álmokat álmodnak véneitek,
és látomásokat látnak ifjaitok.

²Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom
azokban a napokban lelkemet.

³És csodálatos jeleket idézek elő az égen és a földön:
vért, tüzet, és füstpárát;

⁴a nap sötétséggé változik,
a hold pedig vérré,
mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.

⁵És akkor ez lesz:
mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul.
Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék
– amint megmondta az Úr –,
azoknak a menekülteknek a számára,
akiket meghív az Úr.

⁶

Jób panasza: 3,1-26

Az élet terhe

⁷és mondta:

⁸»Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’

⁹Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.

¹⁰Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!

¹¹Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!

¹²Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;

¹³átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!

¹⁴Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,

¹⁵mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!

¹⁶Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?

¹⁷Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?

¹⁸Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt

¹⁹királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,

²⁰vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.

²¹Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.

²²Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;

²³együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.

²⁴Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.

²⁵Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?

²⁶Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;

²⁷akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?

²⁸Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?

²⁹Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;

³⁰mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.

³¹Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«