Ítélet a népeken

¹Mert íme, azokban a napokban
és abban az időben,
amikor majd jóra fordítom
Júda és Jeruzsálem sorsát,

²összegyűjtöm az összes nemzetet,
leviszem őket Jozafát völgyébe,
s ott perbe szállok velük népemért,
és örökségemért, Izraelért:
mert szétszórták a nemzetek között,
és szétosztották földemet,

³és sorsot vetettek népem fölött,
és odaadták a fiút, parázna nőért cserébe,
s eladták a leányt borért, hogy igyanak.

⁴Mi közünk egymáshoz, Tírusz és Szidon, s a filiszteusok minden tartománya? Vajon bosszút akartok-e állni rajtam? Ha pedig bosszút akartok állni rajtam, csakhamar visszafordítom szándékotokat a saját fejetekre!

⁵Hiszen ti aranyomat és ezüstömet elvittétek, és kincseimet meg ékességeimet bevittétek templomaitokba.

⁶Júda fiait meg Jeruzsálem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy messzire vigyétek őket határaiktól.

⁷Íme, én visszahívom őket azokról a helyekről, ahová eladtátok őket, és fejetekre hárítom gonoszságotokat.

⁸És fiaitokat meg leányaitokat Júda fiainak kezébe adom, és eladják őket Sába lakóinak, a távoli nemzetnek – mert az Úr szólt.

⁹Hirdessétek ezt fennszóval a nemzetek között,
hirdessetek szent háborút;
serkentsétek fel a hősöket,
jöjjenek elő, jöjjenek fel mind a harcosok!

¹⁰Verjétek ekevasaitokat kardokká,
és kapáitokat lándzsákká;
mondja az erőtlen is: »Hős vagyok!«

¹¹Törjetek elő és jöjjetek el,
ti nemzetek mindnyájan körös-körül,
és gyűljetek egybe:
vezesd elő, Uram, vitézeidet!

¹²Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek
Jozafát völgyébe,
mert ott ülök ítéletet
körös-körül minden nemzet felett.

¹³Eresszétek neki a sarlót,
mert megérett a vetés;
jöjjetek, jöjjetek taposni,
mert tele van a sajtó,
túláradnak a sajtók,
mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.

¹⁴Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében,
mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!

¹⁵Nap és hold elsötétednek,
és a csillagok visszatartják fényüket.

¹⁶És bömböl az Úr Sionról,
és hallatja szavát Jeruzsálemből;
és megrendül az ég és a föld,
de népének menedék az Úr,
és Izrael fiainak erősség.

¹⁷Akkor majd megtudjátok,
hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek,
aki szent hegyemen, a Sionon lakom;
és Jeruzsálem szent lesz,
és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

¹⁸És azon a napon
a hegyek édes musttól csepegnek,
s a halmokon tej folyik.
Júda minden patakjában víz ömlik,
forrás fakad az Úr házából,
és megöntözi a Tövisek völgyét.

¹⁹Egyiptom pusztasággá lesz,
és Edom kietlen sivataggá,
mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen,
és ártatlan vért ontottak földjükön.

²⁰De lakott lesz majd Júda mindörökké,
és Jeruzsálem
nemzedékről nemzedékre.

²¹Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül.
És az Úr majd a Sionon lakik.

²²

Elifáz első beszéde

Válasz Jób szavaira

²³»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?

²⁴Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,

²⁵szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

²⁶Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

²⁷Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

²⁸Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

²⁹Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

³⁰tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.

³¹Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

³²Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.

³³Elifáz látomása Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;

³⁴éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,

³⁵félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!

³⁶Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

³⁷ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:

³⁸Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

³⁹Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!

⁴⁰Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

⁴¹véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

⁴²utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.