Felirat: 1,1

¹A fenyegető jövendölés, melyet Habakuk próféta látott.

A próféta és Isten párbeszéde: 1,2-2,5

²Meddig kiáltok még, Uram,
és nem hallgatsz meg engem?
Kiáltozom hozzád: »Erőszak!«,
és te nem szabadítasz meg engem?

³Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot,
miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt?
Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás.

⁴Ezért sértik meg a törvényt,
és nem ér célhoz a jog;
hiszen a gonosz az igaz fölé kerekedik,
és így hamis ítélet származik.

Isten válasza

⁵»Tekintsetek a nemzetek felé, és lássatok,
csodálkozzatok és bámuljatok,
mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban,
melyet senki sem hinne el, ha elbeszélnék.

⁶Mert íme, én felkeltem a káldeaiakat,
a vad és gyors népet,
mely széltében bejárja a földet,
hogy elfoglaljon olyan hajlékokat, melyek nem az övéi.

⁷Borzalmas és rettenetes nép az!
Önmaga szabja meg törvényét és nagyságát.

⁸Lovai gyorsabbak a párducnál,
és vadabbak az esti farkasnál.
Özönlenek lovasai:
eljönnek ugyanis lovasai messziről,
repülnek mint a zsákmányra siető saskeselyű,

⁹zsákmányolni jön valamennyi.
Arcuk olyan, mint a perzselő szél,
és szedik a foglyokat, mint a fövenyt.

¹⁰Kineveti a királyokat,
és a fejedelmekből gúnyt űz;
minden erődítésen csak nevet,
töltést emel és elfoglalja őket.

¹¹Aztán megfordul, mint a szél, és továbbmegy.
Bűnös, akinek az ereje az istene.«

A próféta újabb panasza

¹²Nemde te vagy, Uram,
kezdettől fogva az én Istenem?
Én Szentem, mi meg nem halhatunk.
Uram, te hívtad őt az ítéletre,
erőssé tetted, hogy büntessen.

¹³A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat,
a gonoszságot nem szemlélheted.
Miért nézed tehát e gonosztevőket,
és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?

¹⁴Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait,
és mint a csúszómászót, melynek nincsen gazdája.

¹⁵Valamennyit kifogja horoggal,
kihúzza hálóval és varsájába gyűjti;
ezen örvend és ujjong.

¹⁶Ezért mutat be áldozatot hálójának,
és áldozik varsájának,
mert általuk lett kövérré osztályrésze,
és válogatottá eledele.

¹⁷Nemde szüntelen kiveti hálóját,
és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket?