Isten újabb válasza

¹Kiállok őrhelyemre,

Isten újabb válasza

megvetem lábamat a sáncon,

Isten újabb válasza

és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám,

Isten újabb válasza

és mit felel panaszomra.

²Az Úr válaszolt és így szólt hozzám:

„Írd fel e látomást,

és vésd fel táblákra,

hogy könnyen olvasható legyen.

³Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik,

nemsokára beteljesül,

és nem hiúsul meg;

ha késlekedik is, higgy benne,

mert biztosan bekövetkezik és el nem marad.

⁴Íme, a felfuvalkodottban nincs egyenes lélek,

az igaz azonban a hite által élni fog.”

⁵Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta.

Kitátja a torkát, mint az alvilág,

és telhetetlen, mint a halál:

magához von minden nemzetet,

magához gyűjt minden népet.

Jajok: 2,6-20

A kapzsiról

⁶Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla,

Jajok: 2,6-20

A kapzsiról

és magvas mondásokat felőle, így szólva:

Jajok: 2,6-20

A kapzsiról

„Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! – ugyan meddig? –

Jajok: 2,6-20

A kapzsiról

és zálogokkal terheli magát!”

⁷Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid,

és nem kelnek-e fel zaklatóid?

És te zsákmányukká leszel!

⁸Mivel oly sok nemzetet kifosztottál,

kifosztanak majd téged a megmaradt népek,

mivel embervért ontottál,

és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.

A kizsákmányolóról

⁹Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának,

A kizsákmányolóról

hogy a magasban legyen fészke,

A kizsákmányolóról

és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!

¹⁰Saját házad számára tervezted a gyalázatot,

amikor kiirtottál számos népet;

¹⁰önmagad ellen vétkeztél.

¹¹Bizony, még a fal köve is kiáltja,

s a házak gerendázatának fája ráhagyja!

¹²Jaj annak, aki vérontással épít várost,

és gonoszsággal emel várost!

¹³Vajon nem a Seregek Urától van-e az,

hogy a tűznek dolgoznak a népek,

és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?

¹⁴Bizony, megtelik majd a föld

az Úr dicsőségének ismeretével,

mint ahogy a vizek elborítják a tengert.

A hatalmaskodóról

¹⁵Jaj annak, aki italt ad barátjának

A hatalmaskodóról

és belekeveri mérgét,

A hatalmaskodóról

és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!

¹⁶Gyalázattal telsz el dicsőség helyett,

iszol majd te is és elkábulsz,

amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe,

és undok hányás jön dicsőségedre.

¹⁷Bizony, visszaszáll majd rád

a Libanon ellen elkövetett gonoszság,

és megrémít majd titeket,

hogy kipusztítottátok rajta a vadat,

hogy embervért ontottatok,

és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.

A bálványimádóról

¹⁸Használ-e valamit a faragott bálvány,

A bálványimádóról

mert alkotója kifaragta?

A bálványimádóról

Az öntött bálvány és a csalárd kép,

A bálványimádóról

mert alkotója reménykedett alkotásában,

A bálványimádóról

s a néma bálványokat elkészítette?

¹⁹Jaj annak, aki mondja a fának: „Ébredj fel!”

a néma kőnek: „Kelj fel!”

Vajon adhat-e az feleletet?

Íme, arany és ezüst borítja,

de semmiféle lélek sincsen benne.

²⁰Az Úr azonban szent templomában van,

az egész föld némuljon el előtte!