Habakuk imája: 3,1-19
1Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.
2Uram, eljutott hozzám a te híred,
és én megrettentem tetteidtől.
Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is,
a közeli években tedd ismeretessé!
De haragodban is gondolj az irgalomra!
3Jön az Isten Temán felől,
és a Szent a Párán hegye felől;
dicsősége elborítja az egeket,
és dicséretével telve van a föld.
4Ragyogása olyan, mint a napfény:
sugarak törnek elő kezéből,
ott van elrejtve ereje.
5Színe előtt halad a halál,
s a dögvész jár lába előtt.
6Megáll, és megrendíti a földet,
tekintetével szétszórja a nemzeteket;
és összetörnek az örök hegyek,
meghajlanak az ősrégi halmok
örökkévalóságának útjain.
7Nyomorúságban látom Etiópia sátrait,
reszketnek Midián földjének sátorlapjai.
8Vajon a folyókra haragszol-e, Uram,
vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd,
vagy a tenger ellen haragod,
hogy felszállsz lovaidra,
és diadalmas szekereidre?
9Feszítve megfeszíted íjadat,
a tegzed tele van nyíllal.
Folyókat hasítasz a földbe.
10Látásodra megrendülnek a hegyek,
kiáradnak az örvénylő vizek,
hallatja hangját a mélység,
10magasra emeli kezét.
11Nap és hold megállnak hajlékukban,
nyilaid fényességében,
villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.
12Bosszúságodban taposod a földet,
haragodban megbénítod a nemzeteket.
13Kivonulsz néped megszabadítására,
felkentednek megszabadítására.
Levered a gonosz házának tetejét,
egészen a szikláig feltárod alapját.
14Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét,
akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem;
akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.
15Utat készítesz lovaidnak a tengerben,
a nagy vizek iszapjában.
16Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm,
e szóra megremegtek ajkaim.
korhadás hatolt csontjaimba,
megremegtek lépteim.
Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján,
mely eljön a minket sanyargató népre!
17Mert nem virágzik majd akkor a fügefa,
és nem fakad rügy a szőlőkben;
elpusztul az olajfa termése,
s a szántóföldek nem hoznak élelmet;
kivész az akolból a juh,
és nem lesz marha a jászoloknál:
18én azonban örvendezem az Úrban,
és vigadozom szabadító Istenemben.
19Az Isten, az Úr az én erősségem,
és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét;
és felvezet engem magaslataimra.
Az énekmesternek: húros hangszerre.