Kihallgatás Pilátus előtt

¹A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak.

²Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.«

³A főpapok sok mindennel vádolták őt.

⁴Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!«

⁵De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.

⁶Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek.

⁷Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el.

⁸Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik.

⁹Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?«

¹⁰Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe.

¹¹A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik.

¹²Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?«

¹³Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!«

¹⁴Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!«

¹⁵Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

¹⁶Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.

¹⁷Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették,

¹⁸azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!«

¹⁹Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.

²⁰Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.

A keresztrefeszítés

²¹Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

²²Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’.

²³Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.

²⁴Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon.^{(Zsolt 22,19)}

²⁵A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették.

²⁶Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.«

²⁷Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

²⁸Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted,

²⁹mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!«^{(Zsolt 22,8)}

³⁰Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!

³¹A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

³²A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.

Jézus halála

³³A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

³⁴Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.«^{(Zsolt 22,2)}

³⁵Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!«

³⁶Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
^{(Zsolt 69,22)}

³⁷Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.

³⁸Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«

³⁹Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme,

⁴⁰akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

⁴¹Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –,

Jézus temetése

⁴²odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁴³Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e.

⁴⁴Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet.

⁴⁵József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített.

⁴⁶Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

⁴⁷