Jézus Pilátus előtt

¹Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz.

²Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.«

³Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.«

⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.«

⁵De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«

Heródes kigúnyolja Jézust

⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e.

⁷Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.

⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz.

⁹Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt.

¹⁰A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták.

¹¹Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz.

¹²Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.

Pilátus ítélete

¹³Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet,

¹⁴s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok.

¹⁵Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.

¹⁶Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.«

¹⁷Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!«

¹⁸Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt.

¹⁹Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

²⁰De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!«

²¹Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.«

²²De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött.

²³Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak.

²⁴Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁵Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

A keresztrefeszítés

²⁶Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.

²⁷Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!

²⁸Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’

²⁹Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’

³⁰Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
^{(Óz 10,8)}

³¹Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.

³²Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

³³Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk.

³⁴A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!«^{(Zsolt 22,19)}

³⁵A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,^{(Zsolt 22,8)}

³⁶és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«

³⁷Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«

³⁸A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«

³⁹De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!

⁴⁰Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.«

⁴¹Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«

⁴²Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«

⁴³A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.

Jézus halála

⁴⁴A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.

⁴⁵Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.

⁴⁶Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«^{(Zsolt 31,6)}

⁴⁷Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.

⁴⁸Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt.

⁴⁹Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja,^{(Zsolt 38,12)}

Jézus temetése

⁵⁰aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát.

⁵¹Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁵²Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.

⁵³A készület napja volt, és közeledett a szombat.

⁵⁴Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét.

⁵⁵Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

⁵⁶