1Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.

2Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!

3Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.

4Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek!

5Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!”

6Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok.

7Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra!

8Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek!

9Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.”

10Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:

11„Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!”

12Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.

13Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

14De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.

15S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!

16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.

17A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!

18Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből.

19Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.

20De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!

21Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

22Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

23Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok.

24Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.

25Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?

26Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?

27Az így válaszolt:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!

28Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!

29Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?

30Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek.

31Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte.

32Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment.

33Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta.

34Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.

35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.”

36E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?

37Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!

38Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta.

39Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát.

40Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!

41Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

42pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.