¹Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa:
– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította a tanítványait!

²Ő ezt mondta nekik:
– Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Atya, szenteltessék meg neved! Jöjjön el országod!

³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta!

⁴És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek! És ne állíts minket próbatétel elé!”

⁵Azután így szólt hozzájuk:
– Tegyük fel, valamelyikteknek van egy barátja, és eljön hozzá éjnek évadján, és ezt mondja neki: „Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

⁶mert útról érkezett egy barátom, és nincs, amit elébe tegyek” –,

⁷és így válaszolna belülről: „Ne zaklass engem! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak. Nem kelhetek fel, hogy kenyeret adjak neked.”

⁸Mondom nektek, ha nem kel fel, és nem ad neki a barátságukra való tekintettel, az arcátlansága miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.

⁹Ezért mondom nektek: kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak majd nektek.

¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak.

¹¹Van köztetek olyan apa, aki a fiának kígyót ad, amikor halat kér tőle,

¹²vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?

¹³Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó dolgokat adni, mennyivel inkább meg fogja adni mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

¹⁴Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.

¹⁵Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.

¹⁶Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle.

¹⁷Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad.

¹⁸Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat?

¹⁹Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok.

²⁰Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa.

²¹Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van.

²²Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.

²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.

²⁴Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.”

²⁵Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja.

²⁶Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.

²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!

²⁸De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!

²⁹Amikor pedig egyre nagyobb tömeg sereglett hozzá, így kezdett beszélni:
– Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

³⁰Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára.

³¹Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!

³²A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál!

³³Senki sem gyújt lámpást azért, hogy elrejtse vagy véka alá tegye, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.

³⁴Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét.

³⁵Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

³⁶Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás rád ragyog.

³⁷Beszéd közben egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Bement, és asztalhoz telepedett.

³⁸A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy evés előtt nem végezte el a kézmosást.

³⁹Az Úr azonban ezt mondta neki:
– Ti, farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok harácsolással és gonoszsággal.

⁴⁰Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?

⁴¹Inkább adjátok oda alamizsnául, ami a tálban van, és minden tiszta lesz nektek!

⁴²De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és Isten szeretetét! Ezeket kellene gyakorolni, s amazokat sem elhanyagolni!

⁴³Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a fő helyet a zsinagógában, és azt, amikor a tereken köszöntenek benneteket!

⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak rajtuk!

⁴⁵Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki:
– Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.

⁴⁶De ő így válaszolt:
– Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre nyomasztó terheket raktok, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek a terheket.

⁴⁷Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, akiket atyáitok öltek meg.

⁴⁸Így arról tesztek tanúságot, hogy helyeslitek atyáitok tetteit. Ők öltek, ti pedig építkeztek.

⁴⁹Ezért mondta Isten bölcsessége is: „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat. Közülük némelyeket megölnek és üldöznek”,

⁵⁰hogy számon kérjék ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,

⁵¹Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a szentély között pusztult el. Bizony, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.

⁵²Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát, de ti nem mentek be, akik pedig be akartak menni, azokat nem engedtétek.

⁵³Amikor kiment onnét, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni kezdték, és mindenféléről faggatták,

⁵⁴csak azt lesve, hogy beszédében valami csapdát találjanak neki.