¹Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.

²Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!

³Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek!

⁵Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!”

⁶Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok.

⁷Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra!

⁸Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek!

⁹Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.”

¹⁰Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:

¹¹„Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!”

¹²Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.

¹³Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

¹⁴De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.

¹⁵S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.

¹⁷A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!

¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből.

¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.

²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!

²¹Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

²²Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

²³Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok.

²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.

²⁵Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
– Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?

²⁶Így felelt neki:
– A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?

²⁷Az így válaszolt:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat!
–

²⁸Helyesen feleltél – mondta neki. – Tedd ezt, és élni fogsz!

²⁹Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak:
– És ki az én felebarátom?

³⁰Jézus értette a kérdést, és válaszolt:
– Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezébe került, akik elvették ruháit, megverték, azután félholtan otthagyták, és elmentek.

³¹Történetesen egy pap ment azon az úton Jeruzsálemből, de amikor meglátta, elkerülte.

³²Hasonlóképpen egy levita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, a másik oldalon továbbment.

³³Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta.

³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte őket. Aztán feltette a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.

³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: „Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.”

³⁶E három közül mit gondolsz, melyik lett felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
–

³⁷Az, aki irgalmas volt hozzá – válaszolta. Jézus erre ezt mondta neki:
– Menj, te is cselekedj hasonlóképpen!

³⁸Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony vendégül látta.

³⁹Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta szavát.

⁴⁰Mártát pedig teljesen lefoglalta a sokféle teendő. Ezért odajött, és így szólt:
– Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a teendőkkel? Mondd hát neki, hogy segítsen!

⁴¹Az Úr azonban így felelt neki:
– Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

⁴²pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vehetnek el tőle.