¹Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására.

²Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak.

³Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!

⁴Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnét induljatok tovább!

⁵Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul ellenük!”

⁶Útra keltek, és jártak faluról falura. Mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.

⁷Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül,

⁸némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.

⁹Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.

¹⁰Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba.

¹¹De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

¹²Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!

¹³Ő azonban így felelt:
– Ti adjatok nekik enni!
– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.

¹⁴Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!

¹⁵Így tettek. Mindenkit leültettek.

¹⁶Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek.

¹⁷Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.

¹⁸Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
– Kinek mond engem a tömeg?
–

¹⁹Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
–

²⁰Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
– Isten Messiásának.

²¹Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.

²²Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.

²³Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem!

²⁴Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt.

²⁵Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi?

²⁶Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”

²⁸Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni.

²⁹Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett.

³⁰És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,

³¹akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni.

³²Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.

³³És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél.

³⁴Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe.

³⁵A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”

³⁶Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.

³⁷Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy sokaság vonult elébe.

³⁸Ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból:
– Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem!

³⁹Időnként megragadja valami lélek. Hirtelen kiáltozni kezd. Habzó szájjal rángatja. Csak nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.

⁴⁰Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.

⁴¹Ekkor Jézus így szólt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig legyek még veletek, és meddig kell hogy elviseljelek még benneteket? Hozd ide a fiad!

⁴²Miközben a fiú feléje tartott, a démon leteperte és rángatni kezdte. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, és meggyógyította a gyermeket. Azután visszaadta őt apjának.

⁴³Ekkor mindannyian álmélkodtak Isten hatalmas erején.
Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:

⁴⁴– Jegyezzétek meg jól, amit mondok: az Emberfia emberek kezére adatik!

⁴⁵De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. Féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.

⁴⁶Vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

⁴⁷Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy gyereket, maga mellé állította,

⁴⁸és ezt mondta nekik:
– Mindaz, aki rám való tekintettel befogadja ezt a gyereket, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.

⁴⁹Ekkor János így szólt:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz ki, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.

⁵⁰Jézus azonban ezt mondta neki:
– Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van!

⁵¹Történt pedig, hogy amikor elérkezett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe.

⁵²Követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

⁵³De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe tartott.

⁵⁴Ennek láttán tanítványai, Jakab és János így szóltak:
– Uram, akarod-e, hogy tüzet hívjunk le az égből, hogy elpusztítsa őket?

⁵⁵De Jézus feléjük fordult és megszidta őket;

⁵⁶ezután továbbmentek egy másik faluba.

⁵⁷Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
– Követlek, bárhová is mégy.

⁵⁸Jézus azonban így felelt:
– A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.

⁵⁹Egy másiknak ezt mondta:
– Kövess engem! De az így szólt:
– Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!

⁶⁰Így szólt hozzá:
– Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd Isten országát!

⁶¹Egy másik ezt mondta:
– Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől!

⁶²Jézus pedig így felelt:
– Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára.