¹Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő

²és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki,

³Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony is, akik javaikkal segítették.

⁴Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
–

⁵Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették.

⁶Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.

⁷Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották.

⁸Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
Majd felkiáltott:
– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

⁹Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.

¹⁰Ő így felelt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.

¹¹A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje.

¹²Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.

¹³Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak.

¹⁴A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést.

¹⁵A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.

¹⁶Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, s nem teszi ágy alá, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

¹⁷Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, és ismertté ne válna.

¹⁸Ügyeljetek tehát arra, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adnak, de akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.

¹⁹Elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a tömeg miatt.

²⁰Jelentették neki:
– Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak.

²¹Ő azonban így válaszolt:
– Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre váltják.

²²Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
– Keljünk át a tó túlsó partjára!
Elindultak.

²³Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak.

²⁴Ekkor odamentek hozzá, és felébresztették:
– Mester, Mester! Elveszünk!
Felkelt, ráparancsolt a szélre és a víz hullámaira, és azok megszűntek, és csendesség lett.

²⁵Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

²⁶Azután kikötöttek a gerazaiak földjén, amely Galileával átellenben van.

²⁷Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban.

²⁸Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
– Mi közünk egymáshoz, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj!

²⁹Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ez már számos alkalommal a hatalmába kerítette. Leláncolva, bilincsbe verve szokták őrizni, de elszaggatta béklyóit, s a gonosz lélek a pusztába űzte.

³⁰Jézus megkérdezte tőle:
– Mi a neved? Az így felelt:
– Légió! – mert sok démon költözött bele.

³¹Ezek kérlelték, ne parancsolja őket vissza az alvilágba.

³²Ott a hegyen legelészett egy nagy disznókonda. Arra kérték, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Megengedte nekik.

³³Kijöttek hát a démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a konda a meredélyről a tóba rohant, és belefulladt.

³⁴A pásztorok a történtek láttán szétszaladtak, és hírül vitték a városba és a falvakba.

³⁵Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével Jézus lábánál ülve találták. Megrettentek.

³⁶Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.

³⁷Ekkor Geraza vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzék közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Hajóra szállt, és visszatért.

³⁸Az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson, de ő elküldte:

³⁹„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Isten!” Az pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy mit tett vele Jézus.

⁴⁰Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis.

⁴¹Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába,

⁴²mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.

⁴³Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani,

⁴⁴odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása.

⁴⁵Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
–

⁴⁶Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.

⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal.

⁴⁸Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!

⁴⁹Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!

⁵⁰Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!

⁵¹Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának.

⁵²Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!

⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

⁵⁴Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!

⁵⁵A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.