A NEGYEDIK SIRALOM ALEF
1Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
BET
2Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
GHIMEL
3Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
DALET
4A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
HE
5Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
VAU
6Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
ZAJIN
7Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korallnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
CHET
8Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
TET
9Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
JOD
10Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.
KAF
11Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
LAMED
12Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
MEM
13Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.
NUN
14Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
SZAMECH
15„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
PE
16Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
AJIN
17Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
CÁDE
18Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
KOF
19Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
RES
20Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”
SIN
21Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
TAV
22Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.
23A NEGYEDIK SIRALOM ALEF
Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
24BET
Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
25GHIMEL
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
26DALET
A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
27HE
Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
28VAU
Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
29ZAJIN
Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korallnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
30CHET
Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.
31TET
Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.
32JOD
Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.
33KAF
Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
34LAMED
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.
35MEM
Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.
36NUN
Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.
37SZAMECH
„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.
38PE
Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.
39AJIN
Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.
40CÁDE
Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!
41KOF
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.
42RES
Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”
43SIN
Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.
44TAV
Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.