AZ ÖTÖDIK SIRALOM
1Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
2Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
3Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
4Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
5Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
6Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
7Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
8Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.
9Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
10Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
13Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
14A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
15Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
16Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.
18Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.
19De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
20Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
21Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.
22Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?