A vendégszerető bölcsesség
1Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.
2Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette.
3Kiküldte szolgálóit és kihirdette a város magasabb pontjain:
4„Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja:
5„Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!
6Éljetek, csak hagyjatok fel a dőreséggel és járjatok az értelem útjain!”
A gúnyolódók ellen
7Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.
8Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!
9Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.
10A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság.
11Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei.
12Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.
A dőreség a bölcsességet majmolja
13Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem.
14Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán,
15hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk:
16„Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja:
17„Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”
18És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.