A vendégszerető bölcsesség

¹Megépítette a házát a bölcsesség,

A vendégszerető bölcsesség

s hét oszlopát is felállította.

²Barmait levágta, borát megkeverte,

és az asztalát is megterítette.

³Kiküldte szolgálóit, és kihirdette

a város magasabb pontjain:

⁴„Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!”

Az értetleneknek meg ezt mondja:

⁵„Gyertek, egyetek a kenyeremből,

igyatok a borból, amelyet kevertem!

⁶Éljetek, csak hagyjatok fel a dőreséggel,

és járjatok az értelem útjain!”

A gúnyolódók ellen

⁷Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat,

A gúnyolódók ellen

aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.

⁸Ne szidd a gúnyolódót,

mert még meggyűlöl,

csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!

⁹Adj tanácsot a bölcsnek,

és még bölcsebb lesz,

tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.

¹⁰A bölcsesség kezdete az Úr félelme,

és a Szentet ismerni – az az okosság.

¹¹Általam gyarapszik napjaidnak száma,

és megsokasodnak életed évei.

¹²Ha bölcs vagy, neked válik javadra,

ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.

A dőreség a bölcsességet majmolja

¹³Dőre asszonynak nincsen nyugodalma,

A dőreség a bölcsességet majmolja

tele van butasággal, nem tud semmit sem.

¹⁴Üldögél házának ajtaja előtt,

trónszéken a város magaslatán,

¹⁵hogy felszólíthassa, akik arra járnak,

akiknek épp arra vezet el az útjuk:

¹⁶„Térjen be ide mind, aki tudatlan!”

Akinek kevés az esze,

annak meg ezt mondja:

¹⁷„Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak,

s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”

¹⁸És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott,

az alvilág völgyében vannak vendégei.