1Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát?
2Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást.
3A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja:
4„Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam!
5Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre!
6Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim.
7Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól.
8Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.
9Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket.
10Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál,
11Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”
12„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.
13Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő.
14[Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.
15Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.
16
17Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.
18Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött.
19
20Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság.
21Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.
22Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.
23Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”
24„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét.
25Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.
26Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz.
27Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat,
28amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem.
29Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta,
30amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta;
31amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.
32Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt.
33Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”
34„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat.
35Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet!
36Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit.
37Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.
38De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”