1Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!
2Tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét.
3Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!
4Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy.” És az okosságnak: „Te meg a rokonom.”
5Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől.
6Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik,
7hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:
8arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van.
9Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.
10Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.
11Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.
12Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött.
13Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:
14„Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.
15Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.
16Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.
17Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.
18Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!
19Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.
20Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.”
21Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.
22Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.
23Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.
24Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
25Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
26Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
27Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.