A meggondolatlanul vállalt kezesség
1Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed,
2s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak,
3akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat.
4Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni!
5Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!
A lusta és a hangya
6Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel:
7Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki,
8nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.
9S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból?
10„Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!”
11Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.
A semmirekellő
12Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában,
13hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad,
14álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen.
15Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.
A hét szörnyeteg
16Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét:
17A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz,
18az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb,
19a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.
Az atyai intelmek folytatása
20Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását!
21Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba.
22Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
23Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés.
24Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől.
25Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!
26Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol.
27Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna?
28Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába?
29Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.
30A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki.
31De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona.
32Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét.
33Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha.
34Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.
35Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.