Kerüld a rossz nőket
1Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet,
2ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre!
3Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye,
4de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard.
5Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart.
6Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.
7Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!
8Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj!
9Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.
10Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.
11Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,
12s be kell vallanod: „Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.
13Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.
14Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt.”
15A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.
16Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.
17Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.
18Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:
19kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg.
20Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned?
21Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.
22Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg.
23Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.