¹Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz.

²Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll.

³Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának.

⁴A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel.

⁵Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében.

⁶A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.

⁷Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.

⁸Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez.

⁹Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.

¹⁰Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel.

¹¹Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.

¹²Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.

¹³A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!”

¹⁴Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén.

¹⁵Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.

¹⁶Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni.

¹⁷Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik.

¹⁸Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,

¹⁹úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!”

²⁰Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály.

²¹A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson.

²²A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe.

²³Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak.

²⁴Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng.

²⁵Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik.

²⁶Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága.

²⁷Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.

²⁸A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.