A gadarai megszállott.

¹Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére.

²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele.

³A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani.

⁴Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie.

⁵Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát.

⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és

⁷hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

⁸Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”

⁹Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.”

¹⁰Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről.

¹¹Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda.

¹²„Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.”

¹³Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt.

¹⁴A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt.

¹⁵Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek.

¹⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.

¹⁷Arra kérték, hagyja el határukat.

¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.

¹⁹Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.”

²⁰Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

²¹Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré.

²²Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,

²³és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.”

²⁴El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.

²⁵Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,

²⁶és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.

²⁷Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.

²⁸Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

²⁹Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.

³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?”

³¹Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?”

³²De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

³³Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.

³⁴Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”

³⁵Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?”

³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!”

³⁷Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.

³⁸Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott.

³⁹Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”

⁴⁰Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt.

⁴¹Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!”

⁴²A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.