Lázár feltámasztása.

¹Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.

²Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

³A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”

⁴Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”

⁵Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.

⁶Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,

⁷s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!”

⁸„Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?”

⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.

¹⁰Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”

¹¹Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.”

¹²„Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok.

¹³Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.

¹⁴Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt.

¹⁵Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!”

¹⁶Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.

¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.

²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.

²¹„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.

²²De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”

²³Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.”

²⁴„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.”

²⁵Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

²⁶Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”

²⁷„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”

²⁸E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.”

²⁹Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.

³⁰Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele.

³¹Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.

³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.”

³³Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.

³⁴„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!”

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!”

³⁷Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?”

³⁸Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.

³⁹„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

⁴⁰Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”

⁴¹Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.”

⁴³E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

⁴⁵A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

⁴⁶Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.

⁴⁷Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.

⁴⁸Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.”

⁴⁹Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: „Nem értitek a dolgot!

⁵⁰Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.”

⁵¹De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,

⁵²s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.

⁵⁴Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.

VII. AZ UTOLSÓ HÚSVÉT

A közelgő húsvét.

⁵⁵Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.

⁵⁶Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?”

⁵⁷A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.