A jó pásztor.

¹„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.

²Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora.

³Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.

⁴Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.

⁵Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.”

⁶Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani.

⁷Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.

⁸Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

⁹Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.

¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.

¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.

¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem,

¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.

¹⁶De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

¹⁷Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.

¹⁸Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”

¹⁹E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között.

²⁰Sokan közülük azt mondták: „Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?”

²¹Mások így vélekedtek: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni az ördög a vaknak a szeme világát?”

VI. A TEMPLOMSZENTELÉS ÜNNEPE

Jézus Isten Fiának nevezi magát.

²²A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.

²³Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában.

²⁴A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.”

²⁵„Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem.

²⁶Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.

²⁷A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.

²⁸Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.

²⁹Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.

³⁰S én és az Atya egy vagyunk.”

³¹A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni.

³²Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg –

³³felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.”

³⁴Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

³⁵Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,

³⁶akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

³⁷Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem.

³⁸De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

³⁹Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.

Jézus átkel a Jordánon.

⁴⁰Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.

⁴¹Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.”

⁴²És sokan hittek benne.