A betániai vacsora.

¹Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból.

²Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt.

³Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával.

⁴Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta:

⁵„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?”

⁶De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak.

⁷Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.

⁸Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

⁹Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

¹⁰Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

¹¹mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

¹²Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik.

¹³Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!”

¹⁴Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja:

¹⁵„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.”

¹⁶Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla.

¹⁷S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette.

¹⁸Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

¹⁹A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.”

Jézus megjövendöli megdicsőülését.

²⁰Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is.

²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak.

²³Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia.

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

²⁵Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

²⁶Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

²⁷Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem.

²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.”

²⁹A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.”

³⁰Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok.

³¹Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.

³²Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”

³³Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.

³⁴A nép azonban ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?”

³⁵Jézus így válaszolt: „Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.

³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott.

A zsidók hitetlensége.

³⁷Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne.

³⁸Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?”

³⁹Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte:

⁴⁰„Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.”

⁴¹Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla.

⁴²Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából.

⁴³Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.

⁴⁴Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött,

⁴⁵s aki lát, azt látja, aki küldött.

⁴⁶Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.

⁴⁷Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.

⁴⁸Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon.

⁴⁹Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek.

⁵⁰S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”