Jerikó eleste.

¹Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki.

²Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok,

³a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át.

⁴Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].

⁵Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.”

⁶Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: [„Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt”].

⁷A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.”

⁸[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt,

⁹[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat.

¹⁰A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!”

¹¹Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül, azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.

¹²Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját.

¹³Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette.

¹⁴Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.

¹⁵A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]

¹⁶A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.

A pusztulásra ítélt Jerikó.

¹⁷A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk.

¹⁸Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.

¹⁹Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!”

²⁰A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost – ki-ki ahol éppen volt –, és bevették.

²¹Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.

Rácháb házát megkímélik.

²²Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: „Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki.”

²³A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül.

²⁴Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket – ezeket az Úr háza kincstárának adták.

²⁵Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.

Átok arra, aki Jerikót újjáépíti.

²⁶Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére!

²⁷Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.