¹Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük.

²Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: „Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!”

³Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.

⁴Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfinemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.

⁵Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.

⁶Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.

⁷Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket.

⁸Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.

⁹S az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.

¹⁰Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.

¹¹Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.

¹²Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

¹³Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?”

¹⁴Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?”

¹⁵Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.