Az átokparancs megszegése.

¹Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.

Vereség Ainál.

²Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: „Menjetek, és kémleljétek ki az országot!” Az emberek elmentek Ait kikémlelni.

³Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két­ vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.”

⁴Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.

⁵Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.

Józsue könyörgése.

⁶Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.

⁷Józsue szólt: „Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!

⁸Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt?

⁹A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?”

Az Úr válasza.

¹⁰Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?

¹¹Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.

¹²Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott.

¹³Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott.

¹⁴Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után.

¹⁵S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben.”

A bűnös megtalálása és bűnhődése.

¹⁶Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.

¹⁷Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).

¹⁸Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből.

¹⁹Józsue így szólt Áchánhoz: „Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!”

²⁰Áchán azt válaszolta Józsuénak: „Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.

²¹Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüstsékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul.”

²²Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.

²³Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.

²⁴Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.

²⁵Józsue megkérdezte: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!” És egész Izrael megkövezte.

²⁶Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.