¹A nép, amely sötétben jár,

nagy fényességet lát.

Akik a halál országának árnyékában

laknak,

azoknak világosság támad.

²Nagy ujjongással töltöd el őket,

kitörő örömet adsz nekik.

Úgy örülnek majd színed előtt,

ahogy aratáskor szoktak örülni,

s ahogy akkor örülnek,

amikor a zsákmányt osztják.

³Mert terhes igáját,

a vállára nehezedő rudat,

sanyargatója botját összetöröd,

mint Midián idejében.

⁴Mert minden harcban viselt sarut,

minden vérben forgatott ruhát elégetnek,

s tűznek lesz martaléka.

⁵Mert gyermek születik,

fiú adatik nekünk,

s az ő vállára kerül az uralom.

Így fogják hívni:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örök Atya, Béke Fejedelme.

⁶Messzire kiterjed majd uralma,

és a békének nem lesz vége

Dávid trónján és királyságában,

amelyet megerősít és megszilárdít

a jog és az igazság által.

Mostantól mindörökké ezt teszi

a Seregek Urának féltő szeretete.

Az Úr bosszúja

⁷Az Úr kimondta Jákobra a szót,

Az Úr bosszúja

és az utol is érte Izraelt:

⁸Az egész nép megérti,

Efraim és Szamária lakói.

Gőgjükben és szívük kevélységében

így beszéltek:

⁹„A téglaépületek leomlottak,

majd kockakövekből építjük fel újra.

A vadfügefákat kivágták,

majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.”

¹⁰Ám az Úr felvonultatja e nép ellen

az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja;

¹¹kelet felől Arámot,

nyugat felől a filiszteusokat,

és teli szájjal felfalják Izraelt.

De ezzel még nem csillapult le a haragja,

keze továbbra is ki van nyújtva.

¹²De a nép nem tért meg ahhoz,

aki lesújtott rá,

és nem kereste a Seregek Urát.

¹³Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap

a fejet és a farkat,

a pálmaágat és a nádszálat.

¹⁴[Az előkelők és a tekintélyesek

– ezek a fej,

a hamis próféták meg a farok.]

¹⁵E nép vezetői tévútra tértek,

s akiket vezettek, eltévelyedtek.

¹⁶Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat,

s nem könyörül meg

az árvákon és özvegyeken.

Mert valamennyi istentelen és gonosz,

és minden száj ostobaságot beszél.

De ezzel még nem csillapult le a haragja,

keze továbbra is ki van nyújtva.

¹⁷Mert az istentelenség lángra kapott,

mint a tűz,

megemészti a bogáncsot és a gazt,

felgyújtja a sűrű erdőt,

úgyhogy magasra csap fel a füstje.

¹⁸A Seregek Urának haragjától

lángba borul a föld,

és a nép a tűz martaléka lesz.

Senki sem kíméli embertársát,

¹⁹mindenki a másik ember húsát eszi.

Jobbról szel, de éhen marad,

balról harap, mégse lakik jól.

²⁰Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét,

aztán mindketten Júdának esnek.

De ezzel még nem csillapult le a haragja,

keze továbbra is ki van nyújtva.