¹Jaj azoknak,

akik gonosz törvényeket hoznak,

akik csak elnyomó rendeleteket írnak.

²Akik nem szolgáltatnak igazságot

az elnyomottnak,

s megfosztják jogaitól népem szegényeit.

Akik kizsákmányolják az özvegyet,

és megrabolják az árvát.

³Mitévők lesztek majd a látogatás napján,

s a vihar idején, amely távolról közeleg?

Kihez menekültök majd segítségért,

és hol hagyjátok gazdagságtokat?

⁴Nem marad más, csak a foglyok közé esni,

és a megöltek közé hullani.

De ezzel még nem csillapult le a haragja,

keze továbbra is ki van nyújtva.

Asszíria királya ellen

⁵Jaj Asszíriának, haragom vesszejének,

Asszíria királya ellen

a bosszúm suhogtatta botnak.

⁶Elküldöm az istentelen nemzet ellen,

s a népre szabadítom,

amely haragra gerjeszt,

hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen,

és tapossa azt, mint az utca sarát.

⁷De hát ő nem így vélekedik,

a szíve másképpen gondolkodik:

Mert csak az eltipráson jár az esze,

és azon, hogy sok népet kiirtson.

⁸Azt mondja: „Vajon főembereim

egyúttal nem királyok is?

⁹Vajon nem úgy járt-e Kalnó,

mint Karkemis, és Emát, mint Arpád,

Szamária meg, mint Damaszkusz?

¹⁰Úgy, ahogy kezem utolérte

a bálványok országait,

amelyekben még több volt a kép,

mint amennyi kép Jeruzsálemben

és Szamáriában van,

¹¹amint elbántam Szamáriával

és bálványaival,

vajon nem úgy tesznek-e majd

Jeruzsálemmel és bálványaival is?”

¹²De ha az Úr mindent végbevisz

a Sion hegyén és Jeruzsálemben,

akkor megbünteti Asszíria királya

szívének kevély szándékát,

és nagyralátó szemének gőgjét.

¹³Mert ezt mondta: „Ezt mind a saját kezem

erejével vittem végbe,

és bölcsességemmel, mert okos vagyok.

Megszüntettem a népek határait,

kifosztottam kincstáraikat,

s lakóikat a porba sújtottam.

¹⁴Mint a madárfészek felé szokás,

kinyújtottam kezem a népek kincséért,

s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat,

úgy harácsoltam össze az egész földet.

Nem akadt, aki megmozdította volna

a szárnyát,

vagy száját csipogásra nyitotta volna.”

¹⁵Vajon hősködik-e a fejsze az előtt,

aki vág vele?

Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal,

aki húzza?

Mintha a vessző meglendíthetné azt,

aki megragadta,

vagy a bot fölemelhetné azt,

aki nem fából való.

¹⁶Ezért a Seregek Ura

sorvasztó betegséget küld majd hőseire,

s a jólét helyett tűz lángol fel,

emésztő tűznek lángja.

¹⁷Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik,

és a Szentje lánggá,

aztán egyetlen napon

lángra lobbantja és elemészti

a bogáncsot és a gazt.

¹⁸Erdejének és kertjének ékességét

testestül-lelkestül megemészti,

s úgy elsorvad, mint a beteg.

¹⁹Erdejében a fák maradékát

könnyű lesz megszámlálni,

még a gyermek is összeírhatja őket.

Izajás fiának neve

²⁰Azon a napon Izrael maradéka

Izajás fiának neve

és Jákob házának menekültjei

Izajás fiának neve

többé nem arra támaszkodnak,

Izajás fiának neve

aki veri őket,

Izajás fiának neve

hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak,

Izajás fiának neve

Izrael Szentjére.

²¹A maradék megtér!

Jákob maradéka az erős Istenhez.

A pusztulás megjövendölése

²²Izrael, ha annyi volna is a néped,

A pusztulás megjövendölése

mint a tenger partján a fövény,

A pusztulás megjövendölése

csak a maradék tér meg belőle.

A pusztulás megjövendölése

Már elhatároztatott a pusztulás,

A pusztulás megjövendölése

és az igazságos ítélet elsöpör,

A pusztulás megjövendölése

mint az áradat.

²³Igen, a pusztulást, amit elhatározott,

végbeviszi a Seregek Ura

az egész földön.

Vigasztaló jövendölés

²⁴Ezt mondja a Seregek Ura:

Vigasztaló jövendölés

„Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója!

Vigasztaló jövendölés

Vesszővel ver ugyan,

Vigasztaló jövendölés

és fölemeli botját ellened,

²⁵de már csak egy kis idő:

akkor lecsillapszik haragom,

és dühöm elsöpri őket.”

²⁶A Seregek Ura rájuk emeli az ostort,

mint akkor, amikor megverte Midiánt

Oreb sziklájánál,

vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé

emelte botját Egyiptom felől az úton.

²⁷Azon a napon lekerül válladról a terhe,

és igája nem nyomja többé nyakad.

Az asszír betörés

²⁸Rimnon tájáról indul el,

Az asszír betörés

gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon,

Az asszír betörés

s Mikmásznál hagyja a málhát.

²⁹Végigmennek a szoroson,

s Gábában tábort ütnek éjszakára.

Ráma erre megremeg,

Saul Gibeája megfutamodik.

³⁰Kiabálj, Bát-Gallim!

Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!

³¹Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.

³²Még ma megáll Nobban,

s kezet emel Sion leányának hegye,

Jeruzsálem dombja ellen.

³³De nézzétek! A Seregek Ura rettentő

erővel levágja az ágakat.

A sudár növésű fákra kivágás vár.

A földre zuhannak a hatalmasok.

³⁴Az erdő sűrűje megritkul

a fejsze csapása alatt,

s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.