Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

¹Ki az, aki Edomból jön,

Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

Boszrából, vörös ruhában;

Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

aki oly ékesen van öltözve

Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

s úgy lépdel, ereje teljében?

Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

Én vagyok az, aki igazságot beszélek,

Az Úr bosszúja. Edom veszedelme

és hatalmam van a szabadításra.

²Miért vörös hát rajtad a ruha,

s öltözeted miért olyan,

mint a szőlőtaposóké?

³Magam tapostam a sajtót,

népemből senki sem volt velem.

Indulatomban összetapostam,

haragomban összetiportam őket.

Vérük így ruhámra fröccsent,

egész öltözetem vérfoltos lett.

⁴Mert a bosszú napja volt a szívemben,

s elérkezett megtorlásom esztendeje.

⁵Körülnéztem,

de nem akadt senki, aki segítsen;

csodálkoztam, de nem találtam támaszt.

Akkor a saját karom jött segítségemre,

és haragom lett a gyámolom.

⁶Összetiportam a népeket indulatomban,

széttapostam őket haragomban,

és kiontottam vérüket a földre.

Bűnbánati zsoltár

⁷Magasztalom az Úr irgalmasságát,

Bűnbánati zsoltár

és csodálatos tetteit.

Bűnbánati zsoltár

Dicsőítem mindenért, amit velünk tett,

Bűnbánati zsoltár

a sok jóért,

Bűnbánati zsoltár

amellyel megajándékozott minket,

Bűnbánati zsoltár

mérhetetlen irgalmában és szeretetében.

⁸Azt mondta: „Mégis az én népem,

a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.”

És kiszabadította őket

⁹minden nyomorúságból.

Nem valami követ vagy angyal,

hanem az ő arca szabadította meg őket.

Szeretetében és irgalmasságában

maga váltotta meg őket.

Karjába vette és hordozta őket

az elmúlt idő minden napján.

¹⁰Ők mégis lázongtak ellene,

és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségük lett,

és harcba szállt ellenük.

¹¹Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről,

és Mózesről, az ő szolgájáról.

Hol van, aki kihozta a tengerből

nyájának pásztorát?

Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?

¹²Aki Mózes jobbja felől

cselekvéshez látott dicsőséges karjával;

aki szétválasztotta előttük a vizeket,

hogy örök nevet szerezzen magának;

¹³aki átvezette őket a tengeren,

oly könnyen, mint a lovat a pusztában?

Nem botladoztak többé,

¹⁴mint a jószág, amely lemegy a völgybe.

Az Úr lelke vezette őket,

míg nyugalmat nem leltek;

valóban, úgy vezetted népedet,

hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.

¹⁵Tekints le az égből, és figyelj ránk

szent és dicsőséges lakóhelyedről!

Hol van féltő szereteted és hatalmad,

hol szívednek irgalmassága?

Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed,

¹⁶mert te vagy a mi atyánk.

Mert Ábrahám nem tud rólunk,

és Izrael nem ismer minket;

te Uram, te magad vagy a mi atyánk,

régtől fogva „Megváltónk” a neved.

¹⁷Miért hagytad Urunk,

hogy letérjünk útjaidról,

és hogy megkeményítsük a szívünk,

ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?

Fordulj felénk újra, a te szolgáidért,

örökrészed törzseiért.

¹⁸Miért törtek be az istentelenek

szentélyedbe,

miért tiporták ellenségeink

szent helyedet?

¹⁹Olyanok vagyunk,

mintha nem te uralkodtál volna

régtől fogva felettünk;

mintha nem a te nevedről neveztek volna

el minket.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket

és leszállnál!

Színed előtt megolvadnának a hegyek,