¹Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.

²Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el.

³A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.

⁴Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.

⁵Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

⁶Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok.

⁷Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön.

⁸Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál.

⁹Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban.

¹⁰Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek!

¹¹Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye.

¹²Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak.”