Az Úr ismételten felkínálja az üdvösséget

¹Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.

²Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak.

³Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.

Az Úr Szolgájáról szóló harmadik ének

A) A SZOLGA BESZÉDE

⁴Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.

⁵Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.

⁶Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.

⁷Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

⁸Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám!

⁹Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.

B) BUZDÍTÁS A SZOLGA KÖVETÉSÉRE

¹⁰Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!

¹¹De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind ott hevertek majd gyötrelmeitekben.