Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

¹Hallgassatok rám,

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

akik az igazság után jártok,

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

és az Urat keresitek!

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

Emeljétek tekintetetek a kősziklára,

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

amelyből kivágtak benneteket,

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

és a kút nyílására,

Az Ábrahám fiaira váró üdvösség

amelyből kiástak titeket!

²Nézzétek atyátokat, Ábrahámot,

és Sárát, aki a világra hozott titeket;

mert egészen egyedül volt,

amikor meghívtam,

de megáldottam és megsokasítottam.

³Siont megvigasztalja az Úr,

megvigasztalja minden romját.

Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden,

és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez.

Öröm és vidámság lesz benne,

hálaadás és dicséret szava zeng.

Az Úr hamarosan ítélkezik a föld fölött

⁴Figyeljetek ide, nemzetek,

Az Úr hamarosan ítélkezik a föld fölött

hallgassatok rám, ti népek!

Az Úr hamarosan ítélkezik a föld fölött

Mert tőlem származik a törvény,

Az Úr hamarosan ítélkezik a föld fölött

és az én igazságom lesz

Az Úr hamarosan ítélkezik a föld fölött

a nemzetek világossága.

⁵Hamarosan elérkezik igazságosságom,

és szabadításom felragyog, mint a fény,

karom ítéletet tart a népeken;

a szigetek bennem bizakodnak,

és karom erejébe vetik reményüket.

⁶Emeljétek föl tekintetetek az égre,

és nézzetek a földre le.

Bizony szétoszlik az ég, mint a füst,

a föld, mint a ruha, úgy elavul,

és lakói elenyésznek, akár a féreg.

De szabadításom örökre megmarad,

és igazságomnak nem lesz vége soha.

⁷Hallgassatok rám,

akik ismeritek az igazságot,

népem, ki szívében viseli tanításom.

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.

⁸Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát,

és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket.

De az én igazságom mindörökre

megmarad,

szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Az Úr ébresztgetése

⁹Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe,

Az Úr ébresztgetése

karja az Úrnak!

Az Úr ébresztgetése

Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban,

Az Úr ébresztgetése

mint a régmúlt nemzedékek idején.

Az Úr ébresztgetése

Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot,

Az Úr ébresztgetése

és nem te döfted keresztül a sárkányt?

¹⁰Nem te szárítottad ki a tengert,

és a hatalmas örvény vizét,

hogy úttá változtasd a tenger mélyét,

és megváltottjaid átkelhessenek rajta?

¹¹Most is visszatérnek az Úr megváltottjai,

és dicséretet zengve érnek a Sionra.

Örök vidámság lesz az arcukon;

¹¹öröm és ujjongás kíséri őket,

a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.

Az Úr népének vigasztalója

¹²Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok!

Az Úr népének vigasztalója

Miért is félnél hát halandó embertől;

Az Úr népének vigasztalója

ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű?

¹³Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról,

aki kiterjesztette az eget,

s megvetette a föld alapjait.

Ezért remegsz folyvást, mindennap,

sanyargatód haragjától,

attól, hogy elveszít téged.

De hol van már sanyargatód haragja?

A szabadulás

¹⁴A fogoly hamarosan kiszabadul;

A szabadulás

nem fog meghalni börtönében,

A szabadulás

és kenyere nem fogy el.

¹⁵Én vagyok az Úr, a te Istened,

én kavarom fel a tengert,

hogy zúgjanak a habjai;

a Seregek Ura a nevem.

¹⁶Én adtam ajkadra tanításomat,

és én rejtettelek el a kezem árnyékában,

amikor kiterjesztettem az eget,

és megvetettem a föld alapjait,

és azt mondtam Sionnak:

„Az én népem vagy.”

Jeruzsálem ébresztése

¹⁷Ébredj föl, ébredj föl,

Jeruzsálem ébresztése

kelj föl, Jeruzsálem!

Jeruzsálem ébresztése

Te, aki megittad az Úr kezéből

Jeruzsálem ébresztése

haragja poharát,

Jeruzsálem ébresztése

a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.

¹⁸Nem volt senki sem,

aki gyámolította volna a fiai közül,

akiket a világra hozott.

Nem volt senki, aki kézen fogta volna,

azok közül, akiket fölnevelt.

¹⁹Két csapás ért – ki sajnálkozik rajtad?

Pusztulás és romlás, éhínség és kard –

ki vigasztal meg téged?

²⁰Fiaid ott hevertek tehetetlenül

az utcasarkokon,

mint a hálóba esett zerge,

telve az Úr haragjával,

Istened fenyegetésével.

²¹Azért halljad, te megalázott,

aki részeg vagy, de nem a bortól.

²²Ezt mondja Uralkodód, az Úr,

a te Istened,

aki megvédelmezi népét:

Nézd, kiveszem kezedből

a mámorító kelyhet,

és haragom poharát nem kell többé innod.

²³Kínzóidnak kezébe adom,

azoknak a kezébe,

akik így szóltak hozzád:

„Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad.”

És te olyanná tetted hátadat, mint a föld,

mint az utca, amelyen járnak-kelnek.