Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

¹Halljátok, Jákob háza,

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

mind, akik Izrael nevét viselitek,

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

és Júda magvából származtok!

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

Ti, akik az Úr nevére esküsztök,

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

és Izrael Istenét emlegetitek,

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

csakhogy nem hűséges szívvel

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

és nem őszintén,

²mégis a szent város nevét viselitek,

és Izrael Istenére támaszkodtok,

akinek ez a neve: „a Seregek Ura.”

³Amik eddig történtek,

azokat előre kijelentettem;

az én szám hirdette meg,

én adtam tudtotokra.

Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek.

⁴Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy,

vasinakból van a nyakad

és ércből a homlokod,

⁵azért jelentettem ki neked jó előre mindent,

mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked,

nehogy azt mondhasd majd:

„Az én bálványom vitte ezeket végbe,

az én faragott képem és bálványszobrom

határozott így.”

⁶Hallottad és láttad ezt mind,

teszel-e hát tanúságot róla?

És most új dolgokat jelentek ki neked,

elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz.

⁷Ebben a szempillantásban,

éppen most teremtettem meg őket,

ezért eddig nem hallottál felőlük semmit.

Így aztán nem mondhatod:

„Nos, én tudtam róluk.”

⁸Csakhogy sem nem hallottad,

sem nem tudtad,

hisz füledet nem nyitottam meg előre,

mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy,

és lázadónak hívnak születésed óta.

⁹Nevemért fogom vissza haragomat,

dicsőségemért fékezem magam,

nehogy elpusztítsalak.

¹⁰Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt,

kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹Magamért, csakis magamért tettem ezt meg.

Mert hogy tűrhetném,

hogy meggyalázzák nevemet?

Dicsőségemet

nem engedem át másnak soha.

Cirusz, az Úr kedveltje

¹²Hallgass rám, Jákob,

Cirusz, az Úr kedveltje

¹²s meghívottam, Izrael!

Cirusz, az Úr kedveltje

Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó.

¹³Az én kezem rakta le a föld alapjait,

és az én jobbom feszítette ki az eget.

Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.

¹⁴Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok:

Ki jelentette ezt ki előre közülük?

„Az én kedveltem végbeviszi,

amit akarok,

Babilonon és a káldeusok nemzetségén.”

¹⁵Én, saját magam mondtam ezt

és én hívtam el;

iderendeltem és szerencsésen

végbevittem a terveit.

¹⁶Gyertek ide és halljátok:

„Kezdettől fogva sose mondtam nektek

semmit titokban,

és amíg ezek teljesedésbe nem mennek:

ott vagyok.”

– „Most meg maga Isten, az Úr küld,

a lelke által.”

Az Úr terve Izraellel

¹⁷Ezt mondja az Úr, a te Megváltód,

Az Úr terve Izraellel

Izrael Szentje:

Az Úr terve Izraellel

Én az Úr, a te Istened tanítalak arra,

Az Úr terve Izraellel

ami jámborrá tesz,

Az Úr terve Izraellel

ami arra az útra vezet,

Az Úr terve Izraellel

amelyen járnod kell.

¹⁸Bárcsak ügyeltél volna törvényemre,

akkor boldogságod

hasonlítana a folyóhoz,

és igazságosságod a tenger hullámához.

¹⁹Nemzetséged annyi volna, mint a föveny,

és ivadékod, mint a homokszem.

Neved sohasem tűnne el,

és nem halványodnék el szemem előtt.

A Bábelből való kivonulásra

²⁰Vonuljatok ki Babilonból!

A Bábelből való kivonulásra

Meneküljetek a káldeusok közül!

A Bábelből való kivonulásra

Hirdessétek ezt ujjongó szóval,

A Bábelből való kivonulásra

adjátok tudtul;

A Bábelből való kivonulásra

terjesszétek el a föld határáig!

A Bábelből való kivonulásra

Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta

A Bábelből való kivonulásra

szolgáját, Jákobot.”

²¹Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól,

amikor a pusztában vezette őket.

A kősziklából fakasztott nekik vizet,

megrepesztette a sziklát,

és víz fakadt belőle.

²²De nincs békéjük az istenteleneknek

– mondja az Úr.