Cirusz meghívása

¹Hallgassatok rám, ti szigetek;

Cirusz meghívása

kapjanak új erőre a nemzetek,

Cirusz meghívása

lépjenek elé és beszéljenek,

Cirusz meghívása

szálljunk egymással perbe!

²„Ki támasztotta kelet felől azt,

akit minden lépésében győzelem kísér?

Ki az, aki a nemzeteket

kiszolgáltatja neki,

és megalázza előtte a királyokat?

Kardja porrá zúzza őket,

íja meg szétszórja, mint a pelyvát.

³Üldözőbe veszi őket,

s akadálytalanul halad előre,

lába szinte nem is éri az utat.

⁴Ki határozta el, s ki vitte ezt végbe?

Az, aki kezdettől fogva szólította

a nemzeteket.

Én, az Úr, az első,

aki még az utolsók közt is

ugyanaz vagyok.”

⁵A szigetek látják ezt és megremegnek,

a föld határai megrendülnek:

Összesereglenek, egybegyűlnek.

⁶Ki-ki segítséget nyújt társának,

és így szólnak egymáshoz: Bátorság!

⁷az öntőmester bátorítja az ötvöst;

a kalapáccsal dolgozó meg azt,

aki az üllőt veri.

És közben azt mondja arról,

amit forraszt: Jó lesz.

Aztán szegekkel erősíti meg a bálványt,

nehogy meginogjon.

Isten nem hagyja Izraelt

⁸És te, Izrael, én szolgám,

Isten nem hagyja Izraelt

Jákob, akit kiválasztottam barátomnak,

Isten nem hagyja Izraelt

Ábrahám ivadéka.

⁹Te, akit a föld határairól hoztalak elő,

és a világ végéről hívtalak meg;

te, akihez így szóltam: Szolgám vagy,

kiválasztottalak, ezért nem vetlek el:

¹⁰Ne félj, mert veled vagyok,

ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened!

Megerősítelek, megsegítelek,

és felkarol győzedelmes jobbom.

¹¹Bizony megszégyenülnek

és gyalázatra jutnak,

mind, akik ellened lázadoztak.

Elpusztulnak és elvesznek,

akik harcba szálltak ellened.

¹²Keresni fogod, de többé nem találod

azokat, akik ellened hadakoztak.

Elpusztulnak és semmivé lesznek,

akik háborgattak.

¹³Mert én, az Úr, a te Istened,

én ragadtam meg jobbodat.

Én szólok hozzád így: Ne félj!

Én megsegítelek.

¹⁴Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg,

te maroknyi Izrael.

Magam vagyok a gyámolod

– az Úr mondja ezt neked –,

Izrael Szentje, a te Megváltód.

¹⁵Nézd, cséplőszánná teszlek,

új és éles fogú cséplőszánná.

Hegyeket csépelsz és törsz majd össze,

halmokat zúzol pozdorjává.

¹⁶Szélnek engeded majd,

és a szél elsodorja őket,

a forgószél szerteszórja mind.

De te ujjongsz majd az Úrban,

és dicsekszel Izrael Szentjében.

Új kivonulás új csodákkal

¹⁷Vizet keresnek a szűkölködők

Új kivonulás új csodákkal

és a szegények,

Új kivonulás új csodákkal

de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól.

Új kivonulás új csodákkal

Én, az Úr, meghallgatom őket,

Új kivonulás új csodákkal

én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.

¹⁸Folyókat fakasztok a kopasz dombokon,

és forrásokat a völgyek ölén.

A pusztaságot tóvá változtatom,

vizek forrásaivá a kiaszott földet.

¹⁹A sivatagban cédrust növesztek,

akácot, mirtuszt és olajfát;

a pusztában fenyőt ültetek,

platánt és ciprust, egymás mellett.

²⁰Hogy így mindenki lássa és megtudja,

meggondolja és megértse:

Az Úr keze vitte ezt végbe mind,

Izrael Szentje teremtette.

Egyedül az Úr az Isten

²¹„Hozzátok elő ügyeteket – mondja az Úr,

Egyedül az Úr az Isten

adjátok elő érveiteket

Egyedül az Úr az Isten

– így beszél Jákob királya.

²²Lépjenek elő és adják tudtunkra,

ami történni fog.

Mit is mondhatnának az elmúlt dolgokról,

olyat, amire érdemes volna fölfigyelni?

Vagy mondjatok valamit azokról,

amik eljövendők,

hadd tudjuk meg, mi lesz majd a végük.

²³Adjátok hírül,

mi történik majd a jövőben,

hogy megtudjuk: istenek vagytok.

Tegyetek már valamit: akármit,

hogy ámulva láthassuk mindannyian.

²⁴Bizony semmik vagytok,

s minden művetek semmiség.

Gyalázatos, aki benneteket választ.”

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

²⁵Északról támasztottam a szabadítót,

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

hogy jöjjön.

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

Napkeletről hívtam meg,

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

a nevén szólítottam.

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

Úgy összetiporta a helytartókat,

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

mint a sarat,

Az Úr megjövendöli Cirusz győzelmét

vagy amint a fazekas tapossa az agyagot.

²⁶Ki hirdette ezt kezdettől fogva,

hogy megtudjuk,

és ki jövendölte meg már rég,

hogy elmondhassuk: Úgy van!?

Senki sem hirdette,

senki sem jövendölte meg,

senki sem hallotta szavatokat.

²⁷Én mondtam először Sionnak:

„Lám, itt vannak!”

Én küldtem Jeruzsálemnek

örömhírt hozó hírnököt.

²⁸Körülnéztem, de közülük nem volt senki,

nem akadt egy sem,

aki tanácsot adott volna;

akit, ha megkérdeznek, megfelelt volna.

²⁹Bizony, ezek mind semmik,

műveik is csak semmiségek.

A bálványaik meg: szél és hiábavalóság.