II. VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

A próféta meghívása

¹„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek.

²„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.”

³Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.

⁴Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.

⁵Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”

⁶Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága.

⁷Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. – Valóban, olyan a nép, mint a fű! –

⁸Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”

Jövendölés az Isten megjelenéséről

⁹Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!

¹⁰Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények.

¹¹Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.

Isten csodálatos nagysága

¹²Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén?

¹³Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?

¹⁴Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?

¹⁵Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.

¹⁶Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendők égőáldozatnak.

¹⁷A nemzetek mind semmik a színe előtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.

¹⁸Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?

¹⁹A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranyműves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.

²⁰Az ügyes képfaragó művész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebből állít bálványt, nehogy meginogjon.

²¹Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettől fogva? Nem tudtok a föld teremtéséről?

²²Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.

²³Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.

²⁴Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fúj, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket.

²⁵„Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?” – mondja a Szent.

²⁶Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.

A gondviselés hatalma

²⁷Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”?

²⁸Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.

²⁹Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.

³⁰Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül.

³¹De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.