Az Úr Szolgájáról szóló első ének

ELSŐ RÉSZ

¹Nézzétek, a szolgám, akit támogatok,

Az Úr Szolgájáról szóló első ének

ELSŐ RÉSZ

a választottam, akiben kedvem telik.

Az Úr Szolgájáról szóló első ének

ELSŐ RÉSZ

Kiárasztom rá lelkemet,

Az Úr Szolgájáról szóló első ének

ELSŐ RÉSZ

hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

²Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját,

szava se hallatszik az utcákon.

³A megtört nádszálat nem töri össze,

a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.

Hűségesen elviszi az igazságot,

⁴nem lankad el, sem kedvét el nem veszti,

míg az igazságot

meg nem szilárdítja a földön.

Az ő tanítására várnak a szigetek.

MÁSODIK RÉSZ

⁵Ezt mondja az Isten, az Úr,

MÁSODIK RÉSZ

aki megteremtette az egeket és kifeszítette,

MÁSODIK RÉSZ

aki megszilárdította a földet

MÁSODIK RÉSZ

s rajta kisarjasztotta a növényeket,

MÁSODIK RÉSZ

aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek,

MÁSODIK RÉSZ

és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:

⁶Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban,

én fogtam meg a kezed, és én formáltalak.

Megtettelek a népnek szövetségül,

és a nemzeteknek világosságul,

⁷hogy nyisd meg a vakok szemét,

és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat

és a tömlöcből azokat,

akik a sötétségben ülnek.

⁸Én vagyok az Úr, ez a nevem!

Dicsőségemet nem engedem át másnak,

sem tiszteletemet a bálványoknak.

⁹Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek,

és új dolgokat hirdetek előre.

Mielőtt megtörténnének,

tudtotokra adom őket.

Győzelmi himnusz

¹⁰Énekeljetek az Úrnak új éneket!

Győzelmi himnusz

A föld határáig dicséretét!

Győzelmi himnusz

Dicsőítse a tenger, s ami benne él,

Győzelmi himnusz

a szigetek és minden lakójuk.

¹¹Ujjongjon a puszta és minden városa

a falvakkal együtt, ahol Kedár lakik.

Ujjongjanak a kőszirt lakói,

harsogjanak a hegyek tetejéről.

¹²Adják meg az Úrnak a tiszteletet,

és a szigetek hirdessék dicsőségét.

¹³Az Úr kivonul, mint a hős,

haragja fellobban, mint a harcosé.

Felrivall, csatakiáltást hallat,

úgy vonul ki férfiként ellenségei ellen.

¹⁴Sokáig hallgattam, csöndben voltam,

¹⁴szinte visszafogtam magam…

De most nyögök, mint a vajúdó asszony,

fújok és lihegek egyszerre.

¹⁵A hegyeket-halmokat pusztává teszem,

ellankasztok mindent, ami zöldell.

A folyókat pocsolyává változtatom,

a tavakat meg kiszárítom.

¹⁶Elkísérem útjukon a vakokat,

és vezetem őket ösvényükön;

világosságra változtatom előttük a sötétet,

és a göröngyös utat elegyengetem.

Ezt teszem majd velük,

és nem hagyom el őket.

¹⁷De akik a bálványokban bíznak:

meghátrálnak és szégyent vallanak.

Így járnak mind,

akik így szólnak öntött szobraikhoz:

ti vagytok a mi isteneink.

A nép vaksága

¹⁸Süketek, halljatok!

A nép vaksága

Ti vakok, nézzetek ide és lássatok!

¹⁹Ki vak, ha nem a szolgám?

És ki süket, ha nem a követem,

akit küldök?

[Ki olyan vak, mint a küldöttem,

s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?]

²⁰Sok mindent láttál,

de nem figyeltél oda,

a füled nyitva volt, mégse hallottál.

²¹Igazságosságában az Úr magasztossá

s dicsővé akarta tenni a törvényt.

²²Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép,

bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva;

prédává lettek, s nincs szabadítójuk,

kifosztották őket, de senki se szól,

hogy: „Add vissza!”

²³Ki hallja meg közületek,

ki figyel föl rá és gondol a jövővel?

²⁴Ki szolgáltatta ki Jákobot

a fosztogatónak,

és Izraelt a pusztítónak?

Nemde az Úr?

Bizony vétkeztünk ellene.

Nem akartunk az útjain járni,

és törvényének engedelmeskedni.

²⁵Ezért szabadította rá ádáz haragját

és a háború borzalmait.

Lángba borította,

de hát nem vette szívére,

felgyújtotta, de hát nem tért észre.