Egyiptom ellen.

¹Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik.

²Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza a szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen.

³Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek.

Az Úr harcol Asszíria ellen

⁴Ezt mondja nekem az Úr: amint az oroszlán ordít és az oroszlánkölykök a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán.

⁵Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti.

⁶Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok.

⁷Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst­ és aranybálványait, amelyeket vétkes keze csinált.

⁸Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek.

⁹Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót. Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje.