Jövendölés Jeruzsálem ostromáról

¹Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak,

Jövendölés Jeruzsálem ostromáról

ahol Dávid lakott.

Jövendölés Jeruzsálem ostromáról

Ha az esztendőhöz esztendő járul,

Jövendölés Jeruzsálem ostromáról

és az ünnepek köre újra megfordul,

²úgy megszorongatom Árielt,

hogy sírás és jajgatás hallik benne.

Olyan leszel nekem, mint Áriel:

³Tábort ütök körülötted, mint Dávid,

körülzárlak tornyokkal

és sáncot emelek ellened.

⁴A földre sújtva, onnan fogsz beszélni,

szavad a porból hangzik majd fel.

Hangod a földből jön, mint egy szellemé,

a porból hallatszik suttogó szavad.

⁵De hirtelenül és váratlanul az történik,

⁶hogy a Seregek Ura meglátogat

mennydörgéssel, földrengéssel,

zúgó szélvésszel,

fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel.

⁵Akkor ellenségeid serege szétszóródik,

mint a finom por,

és mint az elszálló pelyva,

olyan lesz zsarnokaid hada.

⁷A számtalan nemzet,

amely Áriel ellen harcolt,

úgy eltűnik, mint az álom,

mint az éjszakai látomás.

Azok, akik harcoltak ellene,

és sáncot emelve megostromolták,

⁸mind úgy járnak, mint az éhes ember,

aki azt álmodja, hogy eszik,

ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya.

Mint a szomjazó, aki azt álmodja,

hogy iszik,

de ha fölébred, továbbra is bágyadt

és szomjas:

Így jár majd mindaz a számtalan nemzet,

amely a Sion hegye ellen harcol.

⁹Álmélkodjatok és bámuljatok!

Támolyogjatok és ingadozzatok!

Legyetek részegek, de ne a bortól,

tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!

¹⁰Mert az Úr árasztott el benneteket

az álomkór szellemével.

Ő zárta be szemeteket: a prófétákat,

Ő takarta be fejeteket: a látnokokat.

A kinyilatkoztatás titka.

¹¹Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: Olvasd, azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve.

¹²Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betűket.

Fenyegető jövendölés

¹³Ezt mondja az Úr:

Fenyegető jövendölés

Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám,

Fenyegető jövendölés

és csak az ajkával dicsőít,

Fenyegető jövendölés

a szíve azonban távol van tőlem,

Fenyegető jövendölés

úgyhogy istenfélelmük

Fenyegető jövendölés

¹³csak emberi parancs követése,

Fenyegető jövendölés

amit betanultak,

¹⁴ezért újra ámulatot keltő módon

bánok velük,

csodálatra és bámulatra méltó módon:

odalesz bölcseik bölcsessége,

és okosaiknak okossága elenyészik.

Gonosz tanácsadók ellen

¹⁵Jaj azoknak,

Gonosz tanácsadók ellen

akik elrejtőznek az Úr elől,

Gonosz tanácsadók ellen

hogy eltitkolják terveiket,

Gonosz tanácsadók ellen

akik a sötétben viszik végbe tetteiket,

Gonosz tanácsadók ellen

s azt mondják: Ugyan ki lát minket,

Gonosz tanácsadók ellen

ki ismer bennünket?

¹⁶Micsoda ferde gondolkodás ez!

Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal?

És mondhatja-e a mű alkotójának:

„Nem te csináltál!”?

Vagy a fazék a fazekasnak:

„Nem ért a dolgához!”?

¹⁷Még egy kis idő, egy egészen kicsi,

és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon,

a gyümölcsöskert meg erdővé

terebélyesedik?

¹⁸Azon a napon a süketek meghallják

a könyv szózatát,

és a homály és sötétség elmúltával

látni fog a vakok szeme.

¹⁹A szelídek újra örülnek az Úrban,

és a szegények ujjonganak

Izrael Szentjében.

²⁰Mert a zsarnok nem lesz többé,

a gúnyolódó kipusztul,

és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak.

²¹Azokat,

akik gonoszul megrágalmaznak másokat,

akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban,

és az igazat alaptalanul megfosztják

jogától.

²²Ezért mondja az Úr,

Jákob házának Istene,

Ábrahám megváltója:

„Nem szégyenül meg többé Jákob,

és arca nem sápad el többé,

²³mert látni fogja,

amit kezem végbevitt körükben,

és szentnek hirdeti a nevemet.”

Valóban, szentnek magasztalják majd

Jákob Szentjét,

és félve tisztelik Izrael Istenét.

²⁴Akkor a tévelygő lelkűek

bölcsességet tanulnak,

és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.