¹Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.

²Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről:

³Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.

⁴Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám.

⁵Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.

⁶Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet.

⁷Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette?

⁸Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.

⁹Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé.

¹⁰Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait.

¹¹Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.

¹²Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai.

¹³Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.