Győzelmi ének.

1Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén:

Győzelmi ének.

Erős várunk van,

Győzelmi ének.

védelmül kőfal és bástya szolgál.

2Nyissátok ki a kapukat!

Hadd vonuljon be az igaz nemzet,

amely mindvégig hűséges,

3amelynek szíve állhatatos

és megőrzi a békét,

mert benned van bizalma.

4Bízzatok az Úrban örökkön-örökké,

mert az Úr örökké megmaradó Szikla!

5Letaszította a magasban lakókat,

és a büszke várost megalázta,

és földig alázta, a porba sújtotta,

6úgyhogy most láb tiporja,

a szegények lába, a szűkölködők talpa.

Zsoltár

7Egyenes az igazak útja,

Zsoltár

az igaz ember ösvényét te egyengeted.

8Ítéleteid útját jártuk

s benned reméltünk, Urunk.

Neved és emlékezeted után vágyódott

a lelkünk.

9Utánad vágyódik éjszaka a szívem,

s téged keres a lelkem bensőmben.

Mert ha ítéleted utoléri a földet,

a mindenség lakói megtanulják

az igazságot.

10Ha kegyelmet kap az istentelen,

nem tanulja meg az igazságot.

Az igazak földjén is gonoszságot művel,

s nem törődik az Úr fölségével.

11Uram, magasra emeled a kezed,

de ők nem látják meg.

Majd egyszer meglátják,

mennyire szereted ezt a népet,

és megszégyenülnek;

az ellenségeidnek készített tűz

megemészti őket.

12Uram, te békességet adsz nekünk,

mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük,

12úgy bánsz velünk.

13Urunk, Istenünk!

Más urak parancsoltak nekünk, nem te,

de mi csak a te nevedet dicsérjük.

14A holtak nem kelnek életre

s az árnyak nem támadnak fel,

mert megbüntetted

s megsemmisítetted őket,

még az emléküket is eltörölted.

15Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd!

Adj dicsőséget népednek,

s terjeszd ki országa határait!

16A szorongattatásban

téged keresünk, Urunk,

az elnyomatás nyomorával

te fenyítettél meg minket.

17Amint a vajúdó asszony,

aki közel van a szüléshez,

felkiált gyötrő fájdalmában,

úgy voltunk mi is, Uram színed előtt.

18Terhesek voltunk, s vajúdtunk,

de csak szelet szültünk:

szabadulást nem szereztünk az országnak,

s nem születtek új lakói a földnek.

19Életre kelnek majd halottaid,

és holttestük feltámad.

Keljetek föl, és ujjongjatok mind,

akik a porban nyugosztok!

Mert világosság harmata a te harmatod,

és az árnyak országa szülni fog.

Jövendölés

20Menj be kamrádba, én népem,

Jövendölés

s zárd magadra az ajtót!

Jövendölés

Rejtőzz el egy rövid időre,

Jövendölés

míg el nem múlik a harag.

21Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából,

és megbünteti a föld lakóit

gonoszságukért.

A föld felfedi a vért,

és nem rejti tovább a megölteket.